Újra a tücskök!
Újra a tücskök! A nyár ösvénye határtalan öblű, |
|
roppant térbe szaladt. (Botladozó vonalak.) |
Újra a tücskök! A roppant térben a test meg a lélek |
|
elgyávul s borzong. (Tétova mozdulatok.) |
Hogy kerülök ki az őszbe? A tiszta, zavartalan útra, |
|
mely majd megnyugtat, s ismeri céljaimat? |
Mit kell elhagynom? Hol nem fog látni az ősz már? |
|
Mily hűs-bolyhatlan hajnalokig jutok el? |
Hogy kerülök ki az őszbe, miféle kevéske erővel |
|
s mégis eléggel, túl már a fölöslegeken? |
Mit kell elhagynom, mi akad fenn végül a tücskök |
|
hang-hálóján? Csak bokrosodik a talány. |
Vesztő nappalok, éjek környékeznek; a tücskök |
|
jelzik: csöndjükkel száll le a mélybe az út. |
Reszket a meggyfa, a szőlő-tag, reszket, ni! a hold is, |
|
tücskök hang-fodrán reszket a föld meg az ég. |
|
|