1978. július
A frissen ültetett szamóca földre lankad, |
barackágak hegyén rügyfúró-száj harap, |
a kis körték idén mind egy szálig lefagytak, |
a futórózsa csöpp ökle arcomba csap. |
|
No, kert, hát itt vagyok, megint tanulni jöttem, |
és hírekért, tudom, ma sem leszel fukar, |
a régi vagy, holott sok új is van köröttem, |
s hol a nagy kajszifa? a vén egres-bokor? |
|
A halálról ne szólj: bent a lakásban és |
kint a városban is hallok róla elégszer, |
(torkig vagyok vele, nem érdekel azért sem!) |
|
Pár nem-ismert bogár, gyom, ág –, s én megelégszem, |
mert élők, életek: ezrek közt is csodák, |
millió éveket gördítenek tovább. |
|
|
|