Júniusi miniatűrök

Vihar

A rigófüttyöt is

mélyen a kertre nyomja:

megtarkul tőle a

fák, bokrok gallya, lombja;

majd rájuk hengerül,

s mammut-hasa alól

egy-egy kéz tör ki csak

s néhány sikoly.

Még nem hallani tücsköket,

a meggy félsárgarózsaszín,

még lehet koranyaram is

a teljes-évi ősz előtt,

még süllyed is a horizont.

Szaporodnak lepkék, legyek –

Télig megint

hány-százszoros gyilkos leszek!

Leszedtem, elhervadt, szemétre dobtam:

tucat-virág-sors.

A történetből kiiktathatatlan.

Csak a sötétben hagyják abba –

Ó, madarak,

ha ez nekem is megadatna!