Másik nyelv
|
Takáts Gyulának
| Kilátok egyre jobban reggelente, |
| észlelem, hogy a könnyű drótkerítés |
| szalag-csipkéje folyton teljesebb lesz, |
| s túl rajta mind sürűbb a hangtalan |
| autók és buszok szines futása, |
| s fölbukkan egy-egy ember s állat is, |
| de csak mint képernyőn vagy komplikált |
| mérőműszer jelvetítő üvegjén, |
| áttételesen, a való valóság |
| példájaként mintegy. |
Ó én bicsaklott |
| agyam, hogy nem tud közelíteni |
| egészséges módon már semmihez, |
| hogy boldog kívülállóként, de boldog |
| belülvalóként egyben a titán |
| mozgókat és mozgásokat figyelné |
| önnön rendjük szerint! |
Az ősz a földé, |
| s az élet ősze, az életemé |
| mondódik mégis itt ki mit se sejtő |
| tárgyak, jelenségek, folyamatok |
| nyelvével, s jaj, én már talpig tetőtől |
| olyan füllé változtam, mely, szegény, |
| csak ezt a nyelvet képes hallani. |
|
|