Meddő hetek

Hetek óta oly mélyen idegen,
hogy valaha
verset is írtam. Forgatom, rendezgetem,
gyanakodva böngészem egy-egy füzetem.
A régi pályákra, utakra, a
mindennél mindig csábítóbb terekre
alig kívánkozom. – Talán örökre?
Érkeznek dolgok, komolyabbak,
hatalmasabbak, hangosabbak,
szégyellem a kicsiny
bíbelődést a papír mezein,
holott a Föld naponta fordul,
csillag zuhog le égi boltrul,
milliárd élet, milliárd
halál ví csattogó csatát,
holott egy csöpp bogár
csodább csodát
kinál
a versek garmadáinál.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]