Meddő hetek
Hetek óta oly mélyen idegen, |
verset is írtam. Forgatom, rendezgetem, |
gyanakodva böngészem egy-egy füzetem. |
A régi pályákra, utakra, a |
mindennél mindig csábítóbb terekre |
alig kívánkozom. – Talán örökre? |
Érkeznek dolgok, komolyabbak, |
hatalmasabbak, hangosabbak, |
bíbelődést a papír mezein, |
|
holott a Föld naponta fordul, |
csillag zuhog le égi boltrul, |
halál ví csattogó csatát, |
|
|
|