Vonzó iszonyban
Eddig mert nem tudtam még kezdeni |
most meg – mert lassan el kell veszteni |
|
Az örömmel fura viszonyban |
voltam s vagyok vonzó iszonyban |
|
Ni! egy madár csőrét begyére |
nő hajtja arcát gyermekére |
|
ágakat táncoltat erős szél |
felhők találkáznak az ősznél |
|
s ni!… Vétkeztem minden s mindenki ellen |
ülnék le már hogy mit se késlekedjem |
|
hisz akik egy sorsot viselnek |
bölcsebb ha társasan nevetnek |
|
és van miért és van rakásra |
s ezerszer több mint gubbadásra |
|
|
|