Visszább
A szokatlant, a nem valót, |
a tíz- húszévesekhez illőt, |
a már-rég-földalatti jót, |
a test mélyútjain tekergőt… |
|
Azóta lett háromszor annyi, |
szintén sarjadt, nőtt, hullt vele |
tucatnyi mozdulat, tucatnyi |
tartás, szerep együttese, |
|
S hazárd, kujtorgó lélek, én, |
Kiváncsiság csal? jó remény? |
|
A napokkal megjő a terhük, |
ha kell, ha nem – ki kérdezi? |
S partizánként rámtör, mi eltűnt, |
|
frissen főtt ételem kidönti, |
apadt csap alá tartja szám, |
magát erőszakkal jelenti, |
az illendőt ha tartanám. – |
|
Dehát nem megy, hiába, nem! |
Nincs képességem megnyugodni. |
nem tud szolgálatába fogni. |
|
|
|