Végül

Ej! Ne az én dolgaimat
ne ami belőlem szakad
tarka a világ rengeteg
ebből többet remélhetek
Belsőm mint ásott-kút-fenék
iszappal bélelődve rég
s ha a vödör mélyebbre ül
vastagabb puhába merül
Kint egyetlen tenyérnyi hely
(ki nem hörpinthető kehely
más kép: agyonzsúfolt bazár
hol minden szem kellőt talál)
Mint kinek van hozzá szeme
hogy mit kell észrevennie
hogy mint kell megmutatnia
hogy mennyi ott a nagy csoda
Jobb lesz – görbén mint a hurok
görcsben magamba fordulok
Fáj fáj eljött az ideje
valamit próbálni vele
Másként mind nyersebben remeg
s a szó lassacskán megreked
végül végképp elnémulok
mint kit gyilkos torkon fogott
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]