Ars poetica

Poéta, légy szemérmes! a Bíráló kívánja. Az asztalod fiának írj, hogyha nem közérdek. Ha megnyúzgál az élet, és nyögsz, hogy sírva lázadsz, vagy szédítő magányod verméből társ után zúgsz: – tedd asztalod fiába (mit gondolsz: érdekel mást?) – Ó régi, régi költők, Sappho, Horác, Catullus, Petrarca s annyian még, s ti újabbak s ma élők (például Berda József) a téres égi ország virányain s a földi kövek között! szegények, piruljatok – ti – privát-dalok szülői, kik korcs pulyáitokkal előmerészkedétek: a Bíráló mogorván csóvál fejet reátok. Vigyázat, fő az illem s diszkréció! mi rád és egy lányra tartozik csak, egy lányra vagy barátra vagy tán magadra éppen, és rátok tartozik csak, minek megírni versbe, s minek kötetbe rakni? vigyázat, fő az illem! Poéta, légy szemérmes, csak állig öltözötten, fésülve és kinyalva, szabályos gesztusokkal lépj a világ elébe. A Bíráló kívánja: élményeid szitáld meg, s csupán közérdekűből faragd eztán a verset, ha tetszésére vágyol. Poéta, árva társam, hová, hová jutottunk? Befognak, mint az ökröt, hasznos dologra fognak, befognak mint az ökröt: a bambaságuk durva igáját ránkakasztják. Poéta, árva társam, a Bíráló kívánja: rúgjuk dacos sarokkal a port bolond szemébe, s zengjünk azért is arról, szép dalt azért is arról, (figyelj rám, Berda József!) mit ettünk tegnap este, mitől volt hasmenésünk. (1953)