Lányaim távollétében
Most kellene hogy nincs egyik sem itt |
bevégeznem az élők dolgait |
meg tudhatnék pihenni tán |
|
Hogy visszatérve többé nem velem |
találnának már mindent nélkülem |
s a tárgyak s az emlékezet |
|
S ez hű állócsillagként szüntelen |
egük boltján ragyogna messze fenn |
|
|
|