Mértékkel ismeri magát
Voltam falánk lettem undorodó |
immáron mindkettőt utálom |
csak ami bennem van még rejtező |
azt fürkészem amíg meg nem találom |
|
Szegényen magunk ismeretlenül |
lépünk a velejéig idegenbe |
pedig így a határsávban bizony |
kíváncsiságunk nagyobb is lehetne |
|
Ha egy-egy másutt termett gondolat |
környékez meg fölrántom körbe gátam |
|
Mit szól – ha van – ki túl vár s üdvözöl? |
Azt hogy olyan jött legalább |
|
|
|