Most kél kedvem
vaskos kopott horgony-bakok |
szemnek-friss márványoszlopok |
hol észak- hol meg dél irányban |
vándoroltam kíváncsi lázban |
és közben mindenféle giz-gaz |
valóban s képletesen ez s az |
szoknyájával buzgón törölte |
s hogy véletlen pont arra néztem |
megrebbent az alma kezében |
százféle hang százféle rend |
értettem vagy nem mit jelent |
aztán az a stralsundi lány |
meg kívánta mászni barátom |
|
Ó hogyan rámjött a mehetnék |
talpam mozdul ahogy mehetnék |
|
Harminc-negyven év mintha semmi |
mintha csak a tegnapba menni |
most kél kedvem ki tudja éppen |
miért épp most aligha értem |
„kilódulni” épp most minek |
testemet már alig kímélik |
|
|
|