Szavak
|
„Nyelvéből kiesve: létének céljából is kiesik az ember”.
Sütő András:
Engedjétek hozzám jönni a szavakat
|
| A szavak… Rongyos, üldözött |
| kölykök rossz felnőttek között. |
|
| Kölykök: félénk-riadt sereg, |
| bújkálnak és menekszenek. |
|
| S hol itt, hol ott fülük, szemük, |
| karuk, lábuk – les mindenük, |
|
| hogy meghallhassák, amit a |
| Mester beszél, a Szó ura, |
|
| s elém tud állni biztosan, |
|
| ki látja, hogy e védtelen |
| nyájat sarcolják féktelen, |
|
| hogy ők az egyetlen jövő, |
|
| s róván a rossz felnőtteket |
| Engedjétek, – szól – jöjjenek |
|
| hozzám e gyermekek, hiszen |
| ki nem lesz, mint most ők, ilyen, |
|
| meg nem kaphatja semmiképp |
|
| hozzám e gyönge gyermekek, |
|
| én számból nyújtok enniük: |
|
| hogy épségben megérjenek, |
|
| Száz év, ezer – maradjanak, |
|
| s egy pillantás elég legyen, |
| hogy fölnyíljék az értelem |
|
| bennük, bent, mélyen, mint ahogy |
| akikben egy-vér szív dobog, |
|
| a szó, a szó, a drága pánt. |
|
|
|
|