Búcsú két hangra
| Hát újra búcsúztatnom kellene: |
| majd félszáz év hogy itt éltem vele |
|
| Barátom volt most rákerült a sor |
| Már nem is izgat mint esett s mikor |
|
| Mondhatnám a szokásos kegyelet |
| gép-szavait hűlt hullája felett |
|
| hogy benne szó kevés legyen ha lesz |
| s mint gyászjelentés-űrlap: – félüres |
|
| melyen a szem átsiklik s meg nem áll |
| csak ott hol már órát s napot talál |
|
| Mondhatnám de nincs kedvem erre se |
| búcsú? búcsúztatás: cécós mese |
|
| Meghalt hát meghalt nincs hozzá közöm |
| „Ma nékem, holnap néked” – dünnyögöm |
|
| Sőt… búcsúzás búcsúztatás helyett |
| élesztek illetlen emlékeket |
|
| például hogy mi: két vidám legény |
| hipp-hopp és már egy asztal tetején |
|
| vigasztaltuk a bús asszonyokat |
| akiknek férje soká elmaradt |
|
| (volt akié örökre volt olyan |
| akit vártak s meg is jött boldogan) |
|
| s ilyesféléket… Gazdag esküvőt… |
| disznótort… sok órát elmélkedőt |
|
| Így volt… S benned? A rogyó hús a csont |
| őriz-e még valamit ami volt? |
|
| Talán beszélsz de nyelved mint a szél: |
| hallom s nem értem hogy miről beszél |
|
| Ha volna műszer megmérhetni hogy |
| benned belőlem mit találhatok |
|
| megdöbbennék: űr üresség üres |
| látnám: a műszer semmit sem jelez – |
|
| Barátom: cirkusz mégis szenvedek |
| szám nevetésre áll s könnyem pereg |
|
|
|