Kölcsey visszagondol a „Vanitatum vanitas”-ra
valami többnyire szívnek hívott de nem szív) |
rohannak át rajtam sűrű sorokban |
Összegörnyedek (meg se moccanok) |
Ó egyéb miatt vagy épp emiatt |
gyötörnek éjszakai fölriadások napközi ijedelmek? |
|
De ha már így van rend legyen |
Jó hogy rájöttem: hiábavaló |
|
Akartam másokat akartam magamat |
a föld színénél kissé magasabbra |
legalább annyira hogy talpaink alól |
ne por bufogjon föl lábujjaink közt |
akartam másokat akartam magamat |
kénytelen legyen embereknek mondani |
|
tenni esetleg csak megmagyarázni |
|
„Kezdet és vég egymást éri” |
|
„Bárminő színben jelentse |
Jöttét a vándor szerencse, |
Se nem rossz az, se nem jó: |
|
Nem sikerült iparkodásom – |
|
Vagy sikerült? – nem is tudom |
végiglátni igazmondó szemekkel |
|
|
|