Csanádi Imre elszólíttatott

1991. február23-án
(Gyászjelentés)
Te Imre hát mi lett veled?
Odalettél? Kisercegett
benned az a csöpp láng is ami még
pislákolva melengetett?
Te Imre s mit tettél velem?
Jól most mikor viselkedem:
ha morgolódom lázadok
vagy csak tudomásul veszem?
A távoli (a közeli)
jóbarát üzeni:
hiányzott leveled
a szokásos karácsonyi
Hiányzott bizony nagyon
hisz oly puhán oly vastagon
takart be mindig mindenik szavad
hű betegem hű orvosom
De hát sejthettem-e
Messze voltál ide
s elfoglalt engem is sereg bajom
közvetlen kényszere –
Nézem fényképedet
szálas hajú gyötrött fejed
Volt-e vajon még annyi szál hajad
amennyit a fájás kitéphetett?
Te Imre most mégis nagyúr
lettél másíthatatlanul
állsz fekszel: ennél többet és tovább
erőd nem vékonyul
Széjjelhullsz bennem s egybeállsz
kizársz magadból s visszazársz
meggyűlöltetnek elcsábítanak
nem hozhat változást
Játszol illegeted magad
ami tetszik mindent szabad
pótolhatod kedved szerint
mulasztásaidat
Ó mily sokan
eltűntetek!… Túl már ki van?
Sorolgatom: egész csapat!
Bújnék közétek szinte boldogan
Te Imre bármilyen
vásárba jutsz kérlek figyelj:
legalább fél szemmel nézd a kaput!
(Lassan nekem is menni kell)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]