Van nála
Így jó – Ez csöndben elmarad mintegy lábujjhegyen |
hogy ne zavarja lassan bezáródó fülem |
|
az ámítgat még keveset de érzem rajta hogy |
egyre nehezebb lesz számára a dolog |
|
amaz talán maradna hanem szégyellni látszik |
hogy rendes emberek közt botránkoztatva játszik |
|
Nem kell már sok idő s ha számbavétel végett |
körülfürkészem a régen népes vidéket |
|
hát senki vagy csak egy-egy ki hajdan ünnepelt |
lézeng s figyel mikor szökhetne ő is el |
|
Így jó! – Mert kit nem űzött el tőlem a förtelem |
s átmentett tisztán minden szennyeken |
|
ő egy cseppet se változott és nem is fog soha |
van nála immár támaszom van elbújnom hova |
|
s kik meg belékószáltak híva-hivatlan napjaimba |
ne legyenek s ha voltak mégis csak szinte mintha |
|
|
|