Töltésoldalon
Ó, csak a dolgok hűek: a házak, a roncs padok, |
a folyton változó és mindig változatlan |
öreg folyó. Tükörbe nem nézek, s ha őket |
nézem, a gyermek nézi őket, a régi gyermek. |
|
Az ember hűtelen: akik elémkerülnek, |
változó arcukkal szegény mulandóságom |
harsogják, hangos gúnnyal csúfolkodó szavakkal: |
ha ők így jártak, akkor ne legyek én se boldog. |
|
Jancsi, Misi, Tera… halottak, vagy alighogy ők, |
élők, de csontig mások. Hol keresselek, merre? |
A kivájt törzsű fűzfák réseibe a parton |
verseket dugtam egyszer, s többé nem találom. |
|
Hanyatt fekszem a fűben, szél van a füzes zúg-zúg, |
állandóság e zúgás; így volt már ötven éve, |
és ötven évvel eztán így lesz minden bizonnyal, |
mondanám békítőnek, de fojtogat a sírás. |
|
Lehunyom a szemem. Nedves földszag és fűszag. |
Virágozzék belőlem a gyermek nyári napja, |
ki serkenő vággyal a testében itt a töltés- |
oldalon hajdanában a szerelmet kereste. |
|
|
|