Mikorára

Ebből már sem öröm, se bánat.
Kipréselt citrom görbe héja:
mulandó jóság omladéka.
Nem véle többé, csak utána. –
Mit tudja ő, hogyan csinálta?
„A vak tyúk is…” hát persze… néha…
Fortuna jótét kotyvaléka.
Mehet, fordíthat végre hátat.
Új kezdések s folyton fakóbban.
Ismert a hold s nap, izgatóan
indultak és lettek rutinná.
Csöpög az epe italába,
szokjon hozzá, majd mikorára
keserű poharát kiinná.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]