Más legyen

Nyári ősz, egy-lucsok a kert, rázza, rázza a szél, s még éjszaka is lett, túl sok ez. Pedig nyugodni a cél. Behoztam képet, zajt, szagot, már kinézni se kell. Kicsi zúgás éppen elég, és kél mind kellékeivel. A hullám mélye: a mélyi mély s a fölfelé-küszöb – Mi jobb? Ha gyászolom magam, vagy újra készülök? Haldoklásból két út lehet; halódtam: koszorút, fátylat letépek, eldobok. Napfénybe vár az út. Az utolsó pillanatig, hogy majdan ragyogás eresszen innen át oda, hogy más legyen a más.