Elalvó
Hűl a kályha fémes kattogással, |
szelíd álmok készülnek szememre, |
tárgyaim hunyorgó pislogással |
|
egymás után fekszenek le. |
|
A szekrény, az ajtó és a könyvek, |
falakon az órák és a képek |
tőlem illendően elköszönnek, |
|
– régi, hűséges cselédek. |
|
Eloltom a villanyt: a sötétség |
áramolni kezd inogva, lassan, |
ablakomra föltűzdeli ékét |
|
néhány csillag a magasban. |
|
|
|