Alkalmi vers
kék ég, a lomb még zöld a fán, |
olykor hűvöske szél suhan, |
|
házsor-szalag szürkíti meg, |
hűvöske szél felhőt sodor |
|
Még mennyit meg kell mentenem, |
mennyit szavakba öntenem, |
megőriznem: ha nem leszek, |
majd ők viszont őrizzenek. |
|
Ez persze érzelgés csupán. |
szél, felhő, szó, én elveszünk, |
és nem leszünk, és nem leszünk. |
|
|
|