Vereség

Egy éjszaka levetkőzött a fügefa Alatta a levél gyűrt szoknyája körbeér Ahol gyümölcsei fordított gyümölcsformájú csöppnyi kincsei csüggtek most ott rideg gallyak lebegnek A kert lakói csöndesen remegnek körülfogott levert megrémített sereg Mi lesz jövőre? Előre tanítom nyelvem sűrű búcsúszóra talán nem is elmondhatóra hiszen talán e tél után nyelvem se lesz már s ez az igyekvő stréberség hátha meddő: se árt se használ