Űr utánam
Akkor tehát megfosztva végképp |
szobámtól szememtől virágaimtól |
fiókjaimtól írótollaimtól |
kedvem szerint választott rám parancsolt |
s kint a kertben fáimtól bokraimtól |
vagy messzebb a Széchenyi tértől |
a szelíden hajló Mecsektől |
s ami mindenek közt a legkegyetlenebb |
megfosztva önmagamtól is – |
|
(De ki lesz megfosztva mindezektől |
|
magam a mindenségben szétoszolva |
de úgy hogy nem magam már) |
|
Jobb volna még előbb begyűjteni |
régi természetes zsákmányaim |
s mindegyiket a saját eszközével |
a saját rendje szerint helyrerakni |
|
Hogy űr utánam ne maradjon |
űrt utánam senki se lásson |
legföljebb csak az az egyetlenegy |
hajszálaim számát is ismeri |
|
|
|