Nietzsche nyelvével
Így szólott Zarathusztra, |
|
„Rejtély az asszony, s benne minden |
titoknak van egy nyitja-zára: |
hogyha ölét a násznak ágya |
magzattal megtermékenyíti. |
|
Kettőt kíván a talpig férfi: |
játékot, s édes veszedelmet. |
S az asszonyok azért kedveltek, |
mert mind veszedelmes játékszer. |
|
A férfi elmegy, harcol, fárad: |
üdülése legyen az asszony, |
ha megtér, hogy fölvidulhasson… |
– Minden más hiúság, bolondság. |
|
én akarom, ha ezt mondhatja; |
s az asszonyé meg: ő akarja: |
ímé az asszony boldogsága.” |
|
S így szólt a vén anyóka, |
így szólt Zarathusztrához: |
|
„Amit mondtál: különös, furcsa, |
hálából én is mondok egyet: |
a korbácsot el ne feledjed, |
mikor asszonnyal akad dolgod!” |
|
|
|