Miska bácsi
Bal arcára rásütött a nap |
ahogy ott ült a kocsi tetején; |
jobb arcát meg árnyék takarta. |
|
Befogva két bússzemű tehén |
hozzávetvén egy diadalkocsit |
olyan, mint aszuhoz a lőre. |
|
Szónokolt le róla az erő, |
Szemeim piszkos félénkségüket |
csapó tuss-vízében lemosták. |
|
Föltűrt-ingű karján az erek, |
mint telt kígyók feküdtek; |
munkától laktak jól ilyen nagyon: |
jó néhány éve csak azt ettek. |
|
Egyszer-egyszer hátra pislogott: |
ült ott. Intő nézéssel, hogy le ne |
essen a kocsihoz kötözte. |
|
|
|