Cigánydalok

 

I.

Vízért esengtem,
egyetlen kortyért:
leszídtak rútul,
durván kilöktek,
pedig zokogtam…
– Nem kértem semmit
soha azóta:
szeles hegyek közt
rabló vagyok most.
 

II.

Sem a locsogó fénnyel,
mit önt a pirkadat,
sem bő forrás habjával,
sem a harmat vizével,
sem könnyem záporával
nem moshatom fehérre arcomat…
 

III.

Láttam egy új akasztófát
szép-finoman megfaragva;
s szólt hozzám az akasztófa:
„Jó cigány, vigyázz magadra!”
 

IV.

Hideg van, jaj, anyám, nagyon,
mint a kocsonya, reszketek.
– Fiacskám, fogd e madzagot,
kötözd a derekadra jól,
s képzeld, hogy inged van neked.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]