Nyugtalan napok
széltől búg az álló levegő; |
korán estül; köd van gyakorta. |
|
Hol az átlátszó nyári nap? |
Meghomályosult, mint az ablak |
reggelre a testek gőzétől. |
|
nyúlnak az élet folyásába: |
fákat ráznak, madarat űznek. |
|
Majd fejünkre szakad az ég. |
Csak a hegyek fejei tartják |
|
nincs egy pillanat nyugovásom: |
ősz lett, s belémbújt mint az ördög. |
|
|
|