Kimondhatatlan szentháromság
Isten jár bennem, lány jár bennem |
Tollam végéig ki-kifutnak: |
örvendek, hogy majd versbe állnak, |
|
Kínlódok velük, mint a terhes |
asszony, kinek már szülni kéne, |
de nem sikerül. Isten széles |
áldás-palástban jár, s hívére |
|
Lány szája meleget lehelget, |
s tesz keze könnyű puhaságot. |
Úgy érzem magam közelében, |
|
S a bánat, mint a tömjénfelhő, |
körülgomolyog puha köddel |
és hozzámér és újra fölszáll: |
lassú táncot jár körülöttem |
|
S kimondani nem tudom őket, |
ezt a furcsa szentháromságot: |
elég hálás szót, elég langyost |
elég homályost nem találok, |
|
|
|