Száműzött mezők
Megfértek szépen: ők s a házak. |
De nincs a házaknak szíve: |
kedvük támadt és arrább léptek; |
|
Emlékeznek még éber ésszel, |
mert érzik, hogy a föld más ízű |
|
S mert nagy testükkel nem jöhetnek, |
hogy feltűnést ne keltsenek, |
illatlelküket küldik vissza, |
hogy fürge szemmel lesse meg: |
mi hír van, s mondja el majd. |
|
– Szállnak a meztelen falaknál |
kitett virág-kisasszonyok |
|
|
|