Egy gázolás helye

Lába és keze mint a szellő,
s finom kis arca is.
Haja hulláma ringó-lengő,
mint víz fölött a levegő nagy-nyári napverőben.
Az utca-kockák szürke képén
(nem látja más, csak ő)
piros-fekete könnyű gyékény:
az utcakőre vér ömölt, ötéves gyermek vére.
Jókedvet rontó éjszakákon,
fényes napok során
mintázódik egy halvány lábnyom
a vér körül, s nem moccan el akármi is riasztja.
Ő strázsál ott, a szellő-gyermek,
rendíthetetlenül:
szétzúzott tagjai hevertek
a vér helyén nemrégiben, azok nyomát vigyázza.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]