Ének Szent Ferenchez
Szegényke Szent, madarak édes bátyja, |
hétszáz esztendő rengeteg falán át |
szíved a vigaszt hozzám kalapálja. |
|
Halál-néném, mióta fölfedeztem |
a rokonságot: áldott egy teremtés. |
Öröm bujkál bennem kasul-keresztben. |
|
És kis hugomat, a legyet, se bántom, |
ha orrom előtt zürrög mérgesítve, |
vagy a fülembe zöng, mint finci kántor. |
|
– Szegényke Szent, madarak édes bátyja, |
egy református, kinek nincsen szentje, |
járatlan hangon jóságodat áldja. |
|
|
|