Kísértés
Kilenc óra körül van. Este. |
Most zúgott el a villamos mellettem |
a port és furcsa vágyat keltett bennem. |
|
Egyetlen gyors ugrás elébe, |
de hamar vége volna minden bajnak! |
Az utca holt, a rendőr lépte |
messzebb kopog. A sinek búgva csalnak. |
|
– Édesanyám mostantájt készül |
lefeküdni. Ágya mellett az álom |
várja már, hogy felejtetésül |
mulatságára tréfákat csináljon. |
|
– Új villamos jön. Futva vágok |
előle át a másik utcaszélre. |
Mennyi, mennyi szomorúságot |
loccsantana a hír anyám szívére! |
|
|
|