Tolmács

Tolmács – nem nyelvről-nyelvre alig ismert világé az érzékek fölöttié Ami az én feladatom (lehetne) azt alig fogcsikorgatva bár Rétegek alatt rétegek és újabb rétegek még százszor és ezerszer rétegek én meg csak a legfelszín felszínén Majd jönnek rendhagyó napok mikor a rétegek elolvadnak egymásba folynak keverednek új minőség születik eddig még nem létező s már mosolyogva már közvetlenül elég lesz a láthatóról beszélnem