Ez a kevés idő

Így ahogy egybeáll ez a kevés idő
teljessé lesz a kép habár
nagy-nagy üres foltok talányai
izgatják (bénítják) szemem
És végig körben fekete keret
és minden fekete keretben
Szelíd meleg szomorú hang csapong:
benne sors keserűség árvaság
félénk öröme a találkozásnak
tétova-lágy bimbó-mosoly
És végig vastag fekete keret
Szép volt… Szép? Hogy mi nem is tudom.
Talán a hiányok ravasz
egymást-pótló helyezkedései
hogy végül is mintha hiánytalan
talán az önfeledt
önfeledkezés lengő percei
hogy az idő akaratom szerint
s én akaratom szerint az időben
Szép volt… hanem most ki kéne söpörni
tisztára emlékőrző sejtjeim
ne maradjon jelzés se róla bennük
vagy legföljebb a fekete keret
a vastag fekete keret
ami a többi feketéhez áll
a többi gyászhoz súlyosbítja őket
de mindegy hogy testvér apa anya
kedves rokon barát nyomait őrzik
tompán megfoghatatlanul sajognak
szépek voltak megfoghatatlanul
valaha ők is – –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]