Mesebeli

Komolytalan s erőltetett,
s inkább hiúság, mint igény
s rögtönzött cirkusz-ötletek
s „holtomig” festett egén. –
Egyetlen porcikája sincs,
mit nem hazudtam volna át,
s most szókban élő kincseit
úgy hordja, mint egy díszruhát.
De lesz, hogy a mesebeli
bolond szegénykén fesztelen
szemét végig legelteti,
és fölkiált: „Ni, meztelen!”
S akkor talpáig összedűl,
hiába fondorkodtam én,
és arra is majd fény derül,
hogy rossz bűntársa voltam én.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]