|
Nyelv: nyelv nélkül, külön jelrendszer nélkül, a köznapi élet természetes történéseiben.
Elvontságra aligha jó, bensőségre pótolhatatlan.
Az országhatárok: nevetség, a még keményebb határok is: nevetség. Az olyasfélék például, mint: állatvilág, növényvilág, egyéb világ.
Az egzotikumok: legfeljebb lassabban megszólíthatók. Mondjuk: hatlábú borjú levágott két lába spirituszban. Mondjuk: földre hozott holdkőzet. De nem reménytelen, még kevésbé kizárt.
Nyelv: nyelv nélkül, külön jelrendszer nélkül. Gomolygó meleg áramlás, tágul, körbe-ömöl, s eggyé-nyel a nem beszélő beszélővel.
A szokvány-szó szokvány-zsonglőre is csak tisztelegve nézheti, s ámulhat szégyenkezve: mit is tud ő, mennyire semmit.
Csoda-eszperantó, anyanyelv-eszperantó – még több: lélegzet-eszperantó.
Ó, nők, ó, nők. Paradicsom, tudás fája, tiltott gyümölcs…!
Ehettétek, kiűzhettek miatta. Többet tudtok ma is, mint a tudók, s az Éden most is ott lebeg körülöttetek.
Mert ezt a nyelvet, ezt a nyelvtelen nyelvet ti remekül beszélitek.
|