Ront egyirányú szenvedéssel

Úgy soha, mintha soha senkim. –
Ha elzüllik, bennem teszi.
Már azt is bennem; nem mehet ki:
a levegőt nálam veszi.
Én fölkészültem bármi rosszra,
a szégyen szégyenére is,
vállalom, bár megsokszorozza
veszélyeim szeszélye is.
Egyszer – gondoltam – életének
része lett bolygó életem,
de kölcsönös adás-vevéssel.
Ma sorsom rossz véletlenének
tapasztalom: reménytelen,
s ront egyirányú szenvedéssel.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]