Szokvány eset

hagytam magam hagytam becsa…
fejem magam dugtam hurokba
mért jajgatok hát most ha a…?
ne hozzatok ravatalomra
a képletesre persze még
s ha képletest is ássatok sírt
lökjetek nincs más menedék
s leckéül erről adjatok hírt
nagy szavakat csak ó nehogy
szokvány eset de mégis egyre
a végén bűzhödő torok
s nyomulnak egyre mintha hegyre
köröttem jégből kínai
nagyfal ezentúl kifelé se
borogatás a hajdani
(friss még) lázas hideglelésre
s a magyarázat: változunk
biz változunk és kész csak ennyi
ennek meg annak áldozunk
mivégre úgy a szívre venni?
mivégre ó mivé… mivé…?
osztani kell folyton magunkat
a császáré az Istené –
nekünk csak morzsáink maradnak
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]