Keserű

Szép állatok furfangja őrzi,
ám csak gyalog s épp hogy nem éhen.
Hogy van még följebb is világ,
s fénylőbb, dúsabb, mint amit ismer,
csak sejti, de „Nulla cupido…”
Ilyenformán bőszen csinálja
s mint szertartást a félig állat-
vonal szokásos ténykedését,
mit, lám, a test s a test javára
kiépült ösztönök sugallnak.
Ezt nézni jó és nézni undor:
hisz bent a test műszer-csodái
irányítják s termik varázsát,
(bár megható, mily egyszerűen).
És ezt irigylem…
És ezt irigylem… Ám ki láncon
mozoghat csak, s más dönt helyette,
fogalma sem lehet…
fogalma sem lehet… S ez inkább
undor. – Ha állat, mért nem állat?
Jobban vigyáztam volna tőle:
nem engedem közel magamhoz,
nem károsított volna így meg.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]