Szigor

Hogy hagyta elveszítenem
(mikor már úgy sincs sok nagyon)
több nappalom meg éjjelem
hogy hagyta számításaim
csúnyán megzavarodniuk
hogy hagyta hogy érdes magam
megölje kedves magamat
hogy hagyta bennem őt magát
magamból fölépítenem
s holott lehetett volna kész
hagyta hogy kínlódjam vele
lennie társam valahogy
a képzeletben legalább
ha nem akarja akkor is
mivel jólvégzett dolgaim
közé kell elhelyeznem őt
létem igényei szerint
hogy most valahol van de hogy
helye útjai nélkülem
hogy seregestül hullt ki szép
dolgaimból az értelem
s dobálhatom szemétbe mind
üres dobozzá váltakat
hogy naptáramból a piros
betűket hagyta tűnniük
s hogy benne az évszámokat
nagyobbra hagyta nőniük
s romlottabbá tett mint vagyok
én azt meg nem bocsáthatom
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]