Visszhang növeszti

Tagló zuhant s minden megállt A taglós kéz is megpihent Osztott sikert osztott halált s lett végre rend Egy férfi a tükörbe néz nyomkodja gyűri homlokát arcán borostás szenvedés nem érti az okát Benne nagyobb űr mint maga s míg csöndesen szipog visszhang növeszti óriásra a keserves hangzatot