Gazdag vagyok

Ó milyen súlyos feladat visszanapoznom magamat sőt visszaéveznem évtizedeznem sőt több-több évtizedeznem Ez persze kint csak képzeletben de bent szoros keretben valóban is kiderülhet hogy sikerülhet Esetleg egy tömény nyárdélután ürügyén a Duna-parti füzesbe kamasz-szerelembe esve amikor a fák között sereg lány öltözött öltözött vetkezett szememmel tudatlan szövetkezett Fülemben zúg-sziszeg a töltésmenti liget számban fűzfalevél fanyar íze kapar Fuldoklom reszketek vágyban majd elveszek Enyém az a délután most is jó hatvan év után – Hát így! – S még százezer perc van idézni s hely és mind az enyém az enyém: ilyen gazdag vagyok én