Szabó Ede
| Ez a kicsi csúnyácska ember ez a Szabó Ede |
| de keservesen kínoz öt napja immár |
| oly menthetetlenül beléivódott sejtjeimbe |
| s idegeimbe (lelkembe) hogy reggeltől estig |
| nem szabadulok tőle s olvasás közben |
| rádióhallgatás tévénézés alatt |
| de az élet prózaibb dolgaiban is |
| figyelmem közepébe ül s akármihez |
| csak úgy érhetek el ha körbejárom |
| vagyis Szabó Edébe ütközik |
| ébrenlétem minden órája perce |
| sőt álmaimé is úgy vettem észre |
| zajongó szívverése is csak akkor |
| csitul meg hogyha őrá gondolok – |
| Öt napja immár… |
Kereken másfél hete |
| azt írta még egy lapon: „Életem |
| eddigi legmélyebb pontjáról fölfelé |
| kapaszkodom s kezdek lassan kimászni” |
| S ez a kicsi csúnyácska ember ez a Szabó Ede |
| bitangul átejtett: öt napja szépen |
| fogta magát s nem bánva semmit |
| a fentebbi közlést sem (szótartó volt pedig) |
| előrejelzések nélkül tehát váratlanul |
| meghalt |
Most meg öt napja rá (hogy éppen |
| temetik és én messze tőle betegen |
| fekszem) a kínzatás inkább erősödik |
| mert nehezebb temetni úgy hogy még a temetést is |
| nekünk kell fölépítenünk és nem gyászolhatunk csupán |
| eleresztve magunk ahogy a fájás kényszerít |
|
| Meghalt Szabó Ede ez a kicsi csúnyácska ember |
| Rilke Hölderlin Nietzsche Krúdy Hesse |
| s hasonló méltóságos elmék híve bizalmasa |
| nekem tudós és tisztelt jóbarátom |
| fényességes jó elme maga is |
| És mert az említett nagyok most már kedvük szerint mozognak |
| szeretném őket ünnepélyesen |
| megkérni hogy a temetéskor |
| állják körül a sírgödröt amelybe |
| a kicsi és csúnyácska testet leteszik |
| szellemét (lelkét) meg mely nyilván ott bolyong még |
| előbbi fészkénél vigyék magukkal |
| tanítsák ki a főbb tudnivalókra |
| majd utána engedjék meg neki |
| hogy mindig mellettük maradjon |
|
|
|