Sántít a szivem

Jaj hogy nem látok már jelképnek
semmit amit idáig
Jaj hogy a dolgok visszatérnek
a kémiába fizikába
s az érzékszervek vallanak
a volt történetekről
Jaj hogy megszürkült a világ
megszürkült mindenünnen
Csak az álom segít kicsit
ez még ma is parádés:
hoz ezerféle színeket
s mindent könnyen megértet
Reggel ha fölnyitom szemem
ágyam körül szivárvány
ágyam körül sok tarka rongy
a napfény szétriasztja
S úgy indulok egy napra élni
hogy csak amit nagyon kell
de sántít sántít a szivem
s mint ki sokat veszített
fáj irgalmatlanul
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]