Kísértetté
Kísértetté bolygó lélekké az a pillanat… |
|
Székemre ül ágyamba fekszik vonaton |
mellém telepszik megjelenhet mindenütt – |
Felé fordulnék és leinteném: |
„Én nem kívánom károdat eredj |
maradj élő ne kényszerülj hozzám közel |
fölmentelek távozzék végre tőled a |
kötés mozogj testben lélekben szabadon |
nekem se jó csak bosszúnak örvendenem!” |
Zúzott sírás érezni rajta a rácsokat: |
aki lelket öl bolygó lélekké enmaga |
teszi magát hogy vétke tárgyához leend |
láncolva míg nem jár le a vezeklő idő |
„Én nem kívánom károdat” – egyre mondanám – |
„Térj vissza élőnek fölmentelek” |
De nyomódik a rács mögötte fölszakad |
a roncsolt sírás – így rendeltetett: |
kísértetté bolygó lélekké az a pillanat… |
|
|
|