Emlék lett
Csak néhány napja még s a hang |
mintha erdők mélyéről hegy mögöttről |
csukott ajtókon túlról sokadik |
szájából álomból fölébredés |
után magamból pár tíz év előttről |
S az arc… dobozból sárga fénykép |
könnyhártyán át látott valódi arc |
zavaros vízben arc-tükörkép |
portré tüllfátyollal takarva |
ködben búcsúzó vendég kedves arca |
S a fájdalom… az is az is: |
háborúból húsban maradt golyó |
velünk született csonkaság |
mely mindig fáj ezért nem is nagyon |
legföljebb némi sejtelmes nyomás |
és hogy gyöngébb a nap heve |
Csak néhány napja még s – szelid csoda – |
emlékké változott azzá tudott |
lassú folyamat nélkül mely a végén |
akkor sem hoz mindíg esszenciát |
|
|