Vittem
A járművek nagyon zajongtak |
kíméletlen szél jött a hegyről |
de bár fullasztóan nehéz volt |
meg kellett tartanom magamban |
és vittem körbe össze-vissza |
ő nyilván semmit sem gyanított |
kigyulladtak lassan a lámpák |
s lehajoltak belém hajoltak |
fényüknél láttam egyre jobban |
részét a gyűlő éjszakának |
azzal többet hogy élesen fájt |
és hogy nem bírt elmúlni tőlem |
|
|