Húsvét

Álomból? ájulásból? e világból-e? másból? ködök felhőkbe szállnak kavargások megállnak a szem felel a fénynek a fül zajnak zenének a friss ujjbegy megint a dolgok bőrét tapintja az érzékszerv ahány van boldog feltámadásban vesz részt e foghatatlan húsvéti fordulatban mely sokszorozva hozza a régit rendre vissza s az ocsúdó csak ámul elébe hogy mi tárul s hogy közben itt mi történt nem volt ily zöld a zöld még hang dörgésé madáré így szívbe nem talált még s egyáltalán az élet eddig még így nem égett akkor se benne hajdan az első virradatban – – Álomból? ájulásból? e világból-e? másból? mindegy: valami meglett valami végre nem lett s ő szép engesztelésül most testben égbe készül