Költözködés
Nézem a szemed nézek a szemedbe az én szemem néz vissza rám |
magam nézem hát magamat s furcsa módon |
űrbe néz mégis ez az odavissza |
körkapcsolásos kutatás az űrbe |
s az űr megtöltődik valamivel |
valami színessel ahogy a levegő is |
elszínesedik ha belé tekintünk |
Űrbe néz ez a szem én kicsi lányom |
kis anya-lányom űrbe néz e szem |
|
S az űr két oldalán a dolgaid |
költözéskor az udvarra tett bútorok |
meghittségét viszik a szabad ég alá |
s míg köztük jár a költöző „Az én |
házam az én váram” biztonsága veszi |
körül csak hogyha túllép rajtuk akkor |
fogja el a sem-itt-sem-ott riadt |
kiűzöttsége |
Ó kis anya-lányom |
költözöl néhány éve már szünet nélkül csak költözöl |
az otthon bútorai fontos nem fontos tárgyai |
az udvaron sorakoznak az utcán |
s még messzebb: nyargaló s országhatárokat |
átvágó utak partszegélyein |
|
Költözöl kisdeddel karodban |
költözöl viszed bútoraidat más otthon falai közé |
és úgy viszed hogy mindig azt ami még a legközelebb |
ami hozzánk legközelebb és lassan egyenként kicsúsznak |
látókörünkből dolgaid s velük te is te is |
és karodon a kisded is |
Aztán pár lépés az időben |
s karodról a kisded leszáll kisdedet vesz karjára ő is |
az ismétel és így tovább és folyik a költözködés |
Majd pár új lépés az időben |
s kihullunk mi te s az a kisded is |
elporlanak a bútorok a tárgyak szemétre kerülnek |
vége lesz a költözködésnek vége lesz végérvényesen |
s a sorban a negyedik ötödik kisded csak hírből tudja már |
hogy téged más otthon nevelt fészkében én kis anya-lányom |
|
|
|